A Solaris bolygó egy értelmes tudattal rendelkező óceánszerű élőlény, mellyel több évtizedes kutatómunka után sem sikerül fölvenni a kapcsolatot. Az óceán által létrehozott összetett jelenségek a tudósokat zavarba ejti, agresszív módszerekkel próbálják kommunikálásra bírni, egyebek közt kemény röntgenbesugárzással. A reakció igen fölzaklató, mert a Solaris válasza az, hogy a kutatók emlékeiben őrzött alakokat rematerializálja, újraalkotott emlékalakokat küld az állomásra. Személyiségük, tudatalattijuk önmaguk elől is titkolt rejtélyeivel szembesíti őket az ismeretlen intelligencia. Tarkovszkijt is meg lehet érteni, mert megér egy filmet ez a gondolat. Ám a regény filozófiája ennél sokrétűbb. - A lengyel Lem munkássága túlmutat a sci-fi irodalom megszokott korlátain, művei tudományos stílusuk mellett mély filozófiai, pszichológiai, társadalmi, illetve a technika fejlődésével kapcsolatos problémákat feszegetnek. Jogos gyanakvással fogadja a földönkívüliek valószínűtlenül emberszerű ábrázolását, a maga káprázatos vízióit szigorú tudományos ismeretekre alapozza. Tarkovszkijt például mértékletesen lehülyézte, amikor az csak a megelevenedett lelkiismeret motívumát dolgozta föl a Solaris megfilmesítésekor. A humanista és egyetemes gondolkodású szerző indokolt exobiológiai eszméket is vall, számára e műfajnak fontos tudományos küldetése van.