Sorozat: Wass Albert életmű-sorozat.
"Kezdjük mindjárt a legelején: Sylva-Nikus János a nevem. Egy hegyek-dombok közt megbúvó kis faluban születtem és nőttem fel. Szülőhazámról bizonyára sosem hallottatok. Nevezzük Erdőországnak, azaz a Kárpátok erdős országának. Ha mégis hallottatok erről az országról, az nagy valószínűséggel egy bizonyos irodalmi alakkal, név szerint Drakula gróffal kapcsolatban történt, aki persze soha nem létezett a valóságban. El kell fogadnunk a tényt, hogy a képzelet szülöttei gyakran valóságosabbnak tűnnek a hús-vér embereknél, amikor az ember a világ távoli vidékeiről olvas. Szülőföldem már sok éve kommunista iga alatt nyög. Az orosz elnyomók helyét átvették a helyi kommunisták. Egyfajta politikai mostohagyerek, melyet ide-oda taszigálnak, egyik nap ennek a királynak ajándékozzák, másnap meg amannak. De ne féljetek, ez a könyv nem a politikáról szól. Emberekről fogok mesélni nektek. Azokról az emberekről, akik nem is olyan régen az én hegyeim közt éltek, és egyszerű emberek voltak, se többek, se kevesebbek. Jószívűek, önfejűek, egy kicsit babonásak, s bizonyára régimódiak is. Egyszerű emberek, akik kemény munkával igyekeztek boldogulni, de mindig kaphatóak voltak a tréfálkozásra, hogy az életet elviselhetőbbé tegyék. Nem voltak köztük szentek, sem hősök, akikről az írók általában mesélni szoktak. Hogy én miért mesélek róluk? Mondhatnám azt, hogy be akarok bizonyítani valamit nektek. Talán azt, hogy minden ember egyforma, függetlenül attól, hogy hol született: West Virginia dombjai közt-e vagy a Kárpátok Erdőországában. Mondhatnám ezt is, mert igaz lenne. De nem mondom. Őszinte leszek hozzátok. E könyvvel emlékművet igyekszem faragni. Olyasmit, mint egy régimódi sírkő. Olyasmit, ami emlékezetüknek bár egy kicsiny darabját megmenti az idő tengeréből s a felejtés messze földjéről. Az idők oly gyorsan változnak, s miután én már nem leszek, senki nem marad, aki emlékezzen rájuk."