Szerkesztette Nagy Gábor.

"Mándy Stefánia életműve a csend labirintusában született. Művészetének érvényesítése ürügyén soha nem volt hajlandó olyan külső illeszkedésre, amely mondandóit pontatlan ideológiai szférába terelhette volna. Az Abszolutum költőjeként nem a közeli dolgokra, hanem távoliakra szegezi tekintetét, nem előre akar hatolni részleges élmények rögzítése közben, hanem találni egy pontot, amely minden tapasztalat középpontja lehet. A közép kifejezés verseinek egyik legfontosabb szava. Lírájában kívülről a világ tükröződik, belülről a felmagasodó ember. Verseinek alanya mintha öröktől fogva létezne, nincsen kezdete és vége, ásványi mélységekből szól és archaikus szóejtéssel. A versek mögött a szabadságát őrző ember végzi szerény és büszke szertartásait. Nem birtokba venni akarja a világot, hanem valamely függőleges szakralitásra figyelmeztetni." (Báthori Csaba)

Mándy Stefánia (1918-2001) művészettörténész, költő, Vajda Lajos monográfusa, fő kutatási területe a modern magyar művészet. A zsidótörvények miatt nem kaphatott állást, 1944–1945-ben Auschwitzba deportálták. 1945-ben az Európai Iskola egyik alapítója. Az 50-es évek elején kizárják az Írószövetségből, 1990-ben veszik csak vissza. 1949-től műfordításból és gyermekvers kötetek publikálásából tartja fenn magát és két gyermekét. 1948–1989 között versei csak külföldön jelenhettek meg.