Misciattelli, Piero : Savonarola

Ford.: Husztiné Révhegyi Rózsa - A máglya, amely Savonarolát elemésztette, 1498. május 21-én lobbant fel. Az ítéletet hozó VI. Sándor pápa az eretnek valamennyi munkáját betiltotta, ám ezt X. Leó (Lorenzo Medici második fia) már 1520-ban felülbírálta. Luther kiadta egyik fő művét, a Jeremiás siralmai-kommentárt, mint a pápaság elleni érvek bőséges tárát; egy másikat, a Kereszt diadalát viszont a protestantizmus elleni harc legádázabb intézménye, a jezsuiták vezette Propaganda fidei kötelező kézikönyvvé tette minden plébános számára. A Savonarola életművéről folytatott vita ma is tart. 1489-ben egy ismeretlen prédikátor érkezett Firenzébe. Arcának rútsága, soványsága és rongyos ruházata miatt sokan felfigyeltek rá, igazi feltűnést mégis prédikációival keltett. Sokan tudni vélték, hogy egyetemet végzett, ez azonban nem volt igaz: csak elkezdte tanulmányait a ferrarai univerzitáson, ám rövid idő után félbe kellett hagynia gyaníthatóan ideges eredetű betegsége miatt. Talán ez a kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy domonkos szerzetes lett. A rend Bolognába küldte, ám ott kinevették: a jogi fakultásáról híres város jómódú polgárai művelt, olvasott szónokokhoz szoktak, akik a szószékről filozófiai értekezéseket tartottak, nem pedig bűneikre emlékeztették őket. Márpedig Savonarola ezt tette, mivel úgy vélte, az ő feladata az embereket felkészíteni a Messiás eljövetelére.