Kiadói félvászon kötésben, eredeti, Pál György által illusztrált papírborítóban. A borító széle kopottas, a könyvtest és a lapok épek. Az előzéklapon egy tulajdonosi névbélyegzés.

Pál György, grafikus (Budapest, 1906-1986):
1925-31: Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola, mestere: Helbing Ferenc. A 30-as években fametszeteket készített és szoborszerűen modellált, kemény színezésű, vallásos témájú képeket festett. 1945 után az egyik legfoglalkoztatottabb plakáttervezővé vált. Az 50-es, 60-as években a szocreál követelményeinek megfelelően készítette mozgósító és oktató jellegű, többségében mezőgazdasági és sport témájú plakátjait. Választási, állami ünnepeket hirdető és biztosítási plakátjai is elsősorban a parasztsághoz szólnak az idealizált típusok, a falusi idill naturálisan részletező, harsány koloritú ábrázolásával.

.   .   .

Részlet a könyvből:
Trombita harsogott az utcán. Fülsértően. Dallamtalanul. A befüggönyözött ablakok mögé gyűltek az emberek. Nem sokan, csak egyesek. Azok, akikben nagyobb volt a kíváncsiság, mint a bánat. Azok, akik fejletlen koruk vagy politikai rövidlátásuk miatt nem értették át egészen a történteket.
A trombitálok közelebb jöttek. Egyre közelebb. Már feltűntek az utca hajlásában. Voltak vagy húszan. A magyar bakáénál hosszabb kürtöket fújtak, magyar fülnek össze-vissza. A trombitások után fegyveres had következett. Mintegy század. Bocskorban. Szegényes gúnyában. Rogyadozó térddel. Vállukra dróton, madzagon akasztott rozsdás fegyver. Arcukon a félelem döbbenete. De mentek. Egész nap az utcákat járták és fújták a kürtöket, mert ők voltak a győztesek!
Árpi is hallotta a recsegő hangokat az utca felől a szobába szűrődni. Széket tolt az ablakhoz.
- Mit teszel, kisfiam? - kérdezte a szelíd lelkű asszony, aki háttal az ablaknak, karosszékében ült és az elnyűtt harisnyákat foltozgatta.
- Katonák gyünnek! - Ne nézd őket, drága gyöngyöm! Nem szépek! - Mér nem szépek?
- Mert nem magyarok!
- Hát milyenek?
- Ellenségek!
Árpi nem ellenkezett. A széket visszatolta a helyére, maga pedig anyja mellé kuporodott a padlóra. Keblében magyar fiú szíve dobogott, még kicsiny, de vitéz ősök leszármazottja.

more images

enlarge image

enlarge image