categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Lázár Béla : Rudnay Gyula
- description
- additional information
Sorozat: Az Ernst-Múzeum művész könyvei V.
Egy kép ragadta meg figyelmemet a Műcsarnok egy régebbi kiállitásán. Egy igen egyszerü kép, egy nő képe ölében gyermekkel. A termek zsufolásig telve voltak képekkel, melyek történeteket beszéltek el, életdarabokat ábrázoltak, tájakat vetitettek elém, a szinek minden lehető árnyalatában. Ez a kép nem beszélt el semmit, nem szónokolt, szineivel is fukarkodott. Nemes meleg-barna tónusba ágyazva éltek a nagy formák, melyeket a fehér emelt ki a feketéből, mély gordonka hangján erős kézzel megmarkolt érzés zokogott felénk, az anyai szeretet egyszerü ösztönével tekintett a nő ölében alvó gyerekére, egészen érzésének élve, a világról mit sem tudva, élet fölötti életet élve, önmagába temetkezve. S mégis, a kép előtt megéreztem azt a villanyos szikrát, mely megüti az embert a kiváló műalkotás előtt, visszhangra kél a lélekben és együttérzésre szoritja.
Egy ismeretlen művész festette, aki azóta mindnyájunk ismerőse, a magyar művészet reménysége, immáron annyi jeles mű alkotója.
Rudnay Gyulának hivják.
Egy kép ragadta meg figyelmemet a Műcsarnok egy régebbi kiállitásán. Egy igen egyszerü kép, egy nő képe ölében gyermekkel. A termek zsufolásig telve voltak képekkel, melyek történeteket beszéltek el, életdarabokat ábrázoltak, tájakat vetitettek elém, a szinek minden lehető árnyalatában. Ez a kép nem beszélt el semmit, nem szónokolt, szineivel is fukarkodott. Nemes meleg-barna tónusba ágyazva éltek a nagy formák, melyeket a fehér emelt ki a feketéből, mély gordonka hangján erős kézzel megmarkolt érzés zokogott felénk, az anyai szeretet egyszerü ösztönével tekintett a nő ölében alvó gyerekére, egészen érzésének élve, a világról mit sem tudva, élet fölötti életet élve, önmagába temetkezve. S mégis, a kép előtt megéreztem azt a villanyos szikrát, mely megüti az embert a kiváló műalkotás előtt, visszhangra kél a lélekben és együttérzésre szoritja.
Egy ismeretlen művész festette, aki azóta mindnyájunk ismerőse, a magyar művészet reménysége, immáron annyi jeles mű alkotója.
Rudnay Gyulának hivják.