1897-ben Karl Engelbrecht hamburgi üvegfestőnél megismerte a Tiffany-féle opalescens üveget és ezekből szecessziós stílusú ablakokat készített, amiért elnyerte az Iparművészeti Állami Aranyérmet. (Még ugyanebben az évben Velencében kitanulta a mozaik készítés technikáját is, amit ő honosított meg Magyarországon.) Szecessziós stílusú munkái nemcsak itthon, hanem külföldön is jelentős elismerést biztosítottak számára: 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüst, az 1904-es St. Louis-in pedig aranyérmet nyert, ugyancsak aranyéremmel tüntették ki Torinóban, idehaza pedig elnyerte a Ferenc József Rend lovagi fokozatát. A kor legkiválóbb művészeivel, építészeivel dolgozott együtt, akik között olyan neveket találhatunk, mint Lotz Károly, Maróti Géza, Rippl-Rónai Aladár, Kernstock Károly vagy a gödöllői művésztelep művészei: Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár. A századforduló után egyre több reprezentatív épületbe fest ablakokat. Így például a Gresham-palotába, a Zeneakadémiára, a volt Osztrák-Magyar Bankba (ma Magyar Nemzeti Bank) vagy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (ma Gazdasági Minisztérium) székházába. Jelentős alkotásai kerülnek vidéki városokba is: a szabadkai zsinagóga, és városháza, a marosvásárhelyi Kultúrpalota és városháza, a kolozsvári Takarékpénztár számára festett alkotásai fő művei közé tartoznak. Ugyancsak jelentős sikert ért el a mexikói Teatro National számára Maróti Géza tervei alapján készített hatalmas üvegkupolája, itthon pedig a lipótmezei elmegyógyintézetbe Nagy Sándor tervei alapján készített ólmozott ablak sorozata.