"A Dominó gyönyörű. Van szaga és színe. Büdös és rózsaszín."

Az utazás késztetése: elindulni a máshol hívására, otthagyni az ismerőst, az otthont, hogy azután csupa ismerőset és otthonosat keressünk abban, amit épp az idegensége, a mássága tett vonzóvá számunkra. Utazás nincs emlékezés nélkül. Az otthon emlékével megpakolva indulunk, és a változás emlékeivel érkezünk vissza. Mert az utazás mindenekelőtt csevely; tapogatózás, (verbális) topográfia. Bemélyedések és kiugrások, egyenesek és kanyarulatok feltérképezése a tájban, az arcokban és a mondatok mögötti szándékokban, hangulatokban. Ha az ember képes megnyílni, ha hagyja magába áradni az idegent, akkor nemcsak sajátmagát hozza haza az utazásról. Így lesz Kiss Noémi Közép-Európája érzékeny, sokhangú, ellentmondásosságában izgalmas és maradandó. A figyelem hozza elő kopottas díszletekből a történelmi csillogást, és teremt távlatokat a jelenkori szűkösségben. Nyitottsága teszi hitelessé, csakis ennek köszönhetően hisszük el neki, hogy nemcsak a világ legszebb és legrondább nője, de a közepe is Ukrajnában van.