Rippl-Rónai József gyermekkorának színtere Kaposvár, az a többségében magyar ajkú és római katolikus felekezetű kisváros, amely a festő születése idején alig ötezer lakost számlált, noha közigazgatásilag Somogy vármegye székhelye volt. A kiegyezést követő gazdasági virágzás hatására lakossága a század végére megháromszorozódott, ipara és kereskedelme fellendült és ennek köszönhetően építészeti arculata is korszerűsödött. Mindez azonban kevéssé érintette a kultúrát, amelyet jó ideig csupán az állami főgimnázium és a városi hírlapok képviseltek. Aligha meglepő, hogy Ady Endre még 1902-ben is lesújtó véleménnyel volt róla: „Ami a várost illeti, olyan kellemetlen módon fél város. Nem tudta eldönteni, hogy kisváros maradjon-e vagy nagyváros legyen. [...] Egyenlőre egy jelzőre szolgál rá Kaposvár: a legporosabb város." E „poros fél-város" a század derekán mégis furcsamód egyszerre két festőzseninek is otthont adott. 1 861. május 23-án a városi elemi iskola igazgatójának gyermekeként megszületett Rippl József, majd hat esztendővel később, alig néhány házzal odébb, a főgimnázium tanárának fiaként Vaszary János. Rippl-Rónai mindenkor nagy tisztelettel és melegséggel emlegette szüleit: „akik engem dacára a nagy bizonytalanságnak, nagy távolságnak, a nagy nyomornak és azoknak a kevéssé biztató körülményeknek, melyek közt küzdöttem - soha nem gátoltak abban, hogy az úton, amelyen megindultam, megmaradjak." Saját megfogalmazása szerint amolyan „félvér" családból származott, ősei apai ágon földművesek, anyai ágon ősi nemesi sarjak voltak. Édesapja, Rippl József, minta Czigli-iskola igazgatója, a város köztiszteletben álló polgára volt. Pedagógiai munkásságát állami kitüntetéssel is elismerték. Csók István visszaemlékezései szerint az iskolaigazgatót „mindenki szerette páratlan humoráért meg magyaros temperamentumáért, melyet Józsi fia is teljes mértékben örökölt". Édesanyja, Knezevich Paula felmenői a családi legenda szerint még Erdélyben a törökök elleni küzdelemben érdemelték ki Lipót királytól a nemesi címet. Tőle Rippl beosztását, munkabírását és kitartását örökölte. József fiúk pályaválasztását szülei támogatták, tanulmányait anyagi erejükön felül fedezték, karácsonykor, húsvétkor sohasem feledkezve el a hazai finomságokat rejtő ajándékcsomagról. Szülei bizalmát a festő akkor is élvezte, mikor Munkácsy Mihály műtermét elhagyva olyan festői kísérletekbe kezdett, amelyeket még a műértők zöme is beteges különcségnek tekintett.