Az Otoriak történetének negyedik kötete is megszületett. Akik kíváncsian követték Takeo útját a Rejtettek közül a hatalom csúcsára, most megtudhatják, mi történt azután. Takeo és Kaede tizenhat éve uralkodnak a Hármas Birodalomban, a Houou Csarnoka elvei alapján, a férfi és női erőt egyesítve és egyensúlyban tartva. A birodalom virágzik és gyarapodik, és még a legendás kirin is feltűnik, amely nem más, mint az ég áldása az uralkodóra. Ha azonban úgy érezzük, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nem tévedünk. A békés felszín alatt természetesen indulatok forrnak.

A Törzs elégedetlen, mert a jó zsíros bérgyilkosi és zsarolói munkák megszűntek. Kaede húga, Hana nem bocsátotta meg Takeónak, hogy nem csinált belőle második feleséget, hanem nőül adta Arai Zenkóhoz. És amikor Muto Kendzsi elmegy, hogy megnézze Takeo fiát, aki a Kikuták rejtekfalujában nevelkedik, akkor Takeónak eszébe jut a szent anyó jövendölése - aminek csak egy része közismert. Három vér keveredik benned. A föld majd megadja, amit a menny kíván. Országod tengertől tengerig fog érni. De a békének vérontás lesz az ára. Öt csata hozza meg neked a békét: négy nyertes, egy vesztes. Sokaknak meg kell halniuk, de neked magadnak nem kell félned a haláltól, hacsak nem a saját fiad keze hozza.

És megérkezik Mijakóból, a hegyeken túli császári fővárosból Kono nagyúr, Fudzsivara nagyúr fia, a császár üzenetével: Mivel sosem kérted a császár engedélyét vagy jóváhagyását, sose küldtél adókat és ajándékokat a fővárosba, uralmad törvénytelen, és lemondásra szólítunk fel. Életed megkíméljük, ha száműzetésbe vonulsz valamely félreeső szigetre hátralevő napjaidra. Az Otoriak ősi kardját vissza kell szolgáltatnod a császárnak.