Reviczky Imre m. kir. ezredes a "Világ Jámbora" - Tudományos emlékülés és kiállítás születésének 110. évfordulóján a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, 2006. december 7.

Reviczky Imre 1943-ban lett egy munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka. Ebbéli minőségében zsidók és nemzetiségiek sokaságát mentette meg. Embersége folytán kapta meg a „Világ Jámbora” elismerést.

A második világháborúban már honvéd alezredesként teljesített szolgálatot, 1943 májusában azonban meglehetősen „hálátlan” feladattal bízták meg: kinevezték ugyanis az erdélyi X. számú kisegítő munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokául, amely Nagybányán, a zsidó és román munkaszolgálatosok bevonulási központjában állomásozott. Az frissen kinevezett alezredes a táborban azonnal véget vetett a kegyetlenkedésnek, és hozzálátott a visszaélések kivizsgálásához – gondoskodott róla, hogy a munkaszolgálatosokat ugyanúgy kezeljék, mint a katonákat, a kortársak visszaemlékezése szerint pedig mindenkit „uramnak” és „bajtársamnak” szólított. Magyarország német megszállása után Reviczky állomása egyfajta menedékhellyé vált, az alezredes ugyanis tömegével adta ki a behívóparancsokat, így parancsnoksága alatt zsidók százai kerülhették el az Auschwitzba való deportálást. 1944 októberében a nyilas hatalomátvételt követően Reviczky egy közeli erdőségbe küldte fát vágni a munkaszolgálatosokat. Valójában a deportálást akarta elkerülni – néhány nappal később pedig a benyomuló Vörös Hadsereg felszabadította az erdőben dolgozó rabokat.
1945-ben a nyilasok letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták. A nyilasok halálra ítélték, ám az általános fejetlenségnek köszönhetően sikerült megszöknie a börtönből.
A háború után Reviczky-t ezredessé nevezték ki, ám az ötvenes évek elején leszerelték, később még a hadi nyugdíját is megvonták. 1957-ben bekövetkezett haláláig egy szénraktárban nehéz fizikai munkát végzett és nyomorúságos körülmények között élt.