Sorozat: Modern Filológiai Füzetek 57.

Ernesto Sábato szerint „a detektívtörténet ugyanaz a huszadik században, ami a lovagregény volt Cervantes korában”. Ha ez igaz, akkor korunk Don Quijotéi az antidetektív-történetek. Bényei Tamás könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért fordult oly sok jelentős huszadik századi író (Borgestól Robbe-Grillet-ig és Paul Austerig) cervantesi elképzelésekkel a detektívtörténet alsóbbrendű műfajához, hogy mi teszi a klasszikus krimit különösen alkalmassá az efféle felforgató újraírásra, s hogy a krimi formuláinak kifigurázása milyen mélyebb metafizikai és/vagy metapoétikai jelentőséget hordozhat. Az antidetektív-történetek többnyire épp azért bontják ki a krimiben burkoltan meglévő metafizikus és poétikai alapfeltevéseket, hogy aztán a megkérdőjelezett metafizika és poétika zuhanjon vissza saját termékére. A klasszikus krimi és az anti-detektívtörténet viszonyát vizsgálva a könyv többek között Borges, Nabokov, Calvino, Cortázar, Eco, Michel Butor, Robert Coover, John Fowles és Robert Louis Stevenson műveit elemzi.