Csiffárry Gabriella : Régi magyar fürdővilág

Sorozat: Paletta.

"A szerző rendkívül lebilincselő stílusban mesél a régi fürdővilágról, a kezdetektől a 20. század elejéig. A könyv Európa fürdéstörténetének rövid áttekintésével kezdődik. Kiemeli a görögöket, akik a fürdőzést szent dolognak tekintették és a rómaiakat, akik ugyancsak magas szintű fürdőkultúrával rendelkeztek. A kötet további lapjain Magyarország fürdőkultúrájának múltjáról olvashatunk. Szól vizeinkről, a tisztálkodásról, a közfürdők történetéről, a török kori fürdőéletről, a reformkori utazók által is számon tartott Buda híres fürdőiről, közfürdőink megújulásáról és a 19. századi gyógyfürdőzésről. Nem csak arra kaphatunk választ, hogy hol és milyen épületek szolgáltak fürdésre, hanem a fürdőélet különböző mozzanataiba is bepillanthatunk, hiszen a fürdőhelyek a társadalmi élet sajátos színterei is voltak egyben. A 19. században például külön kultusza volt a gyógyfürdőbe járásnak. Kialakult a fürdőben való viselkedés illemkódexe is. A szerző korabeli naplókból, levelekből, önéletrajzokból, emlékiratokból is idéz érdekességeket. Buda hőforrásairól például egy utazó megállapította, hogy „némelyik olyan forró, hogy a belédobott tojás ugyanolyan gyorsan megfő, mint az erős tűznél.” Fellapozva a könyvet kiderül, hogy mikor és milyen formában bukkant fel először „fürdő” szavunk az írott forrásokban („feredeuzyg”, 1256-ban) és mi a kapcsolat a régi „fürdőtisztesség” szó és a fürdőköpeny között. A fürdők gyógyító hatását igen korán felismerték elődeink. Neves személyek is szívesen látogatták a gyógyfürdőket. Thököly Imre erdélyi fejedelem kedvenc fürdőhelye Pöstyén volt, melyet minden évben felkeresett a csatákban szerzett sebeinek gyógyítása végett. II. Rákóczi Ferenc a karlsbadi gyógyfürdő mellett a felvidéki fürdőhelyet, Vihnyét is gyakran látogatta. Bod Péter egyházi író, önéletírásában (1768) említi, hogy ő az algyógyi „feredőre” járt tagjait gyógyíttatni. A vizek jótékony hatásáról hajdani gyógyvízkúra-receptek is tanúskodnak."