Günter Grass 1999-ben kapott irodalmi Nobel-díjat, s 2002-ben megrázó kisregénnyel, egyes kritikusok szerint életműve egyik legkiemelkedőbb darabjával "hálálta meg" a kitüntetést. Óvatos, tapogatózó lépésekkel, "mint a rák" közelít meg egy második világháborús tabu témát: a német lakosság, a keleti területek menekültjeinek egyik nagy tragédiáját. Az évtizedekig agyonhallgatott esemény 1945. január 30-án történt, ekkor süllyesztette el egy szovjet torpedó Danzig közelében a Wilhelm Gustloff-ot, amely főleg asszonyokkal és gyerekekkel a fedélzetén biztonságos kikötő felé tartott. Az áldozatok számát kilencezerre becsülik. Grass mégsem pusztán dokumentumregényt írt. Több síkon futtatja a cselekményt, egyik főszereplője Paul, a menekülő Tulla Pokriefke fia, aki a tragédia éjszakáján született. Az ötvenes újságíró kötelességének érzi, hogy felidézze a történteket, emléket állítson az áldozatoknak, az őszinte ki- és megbeszélés eszközével vegye fel a harcot az ifjú neonácikkal, akiknek egyik honlapján a tulajdon fia nevével is találkozott.