Ízisz bárkája.
Mars szekere.
Jupiter palotája.
Hermész útja.
Vénusz ösvénye.
Szaturnusz barlangja.
Phaeton fogata.

A Vörös Oroszlán faltörő kosként hatolt át világnyelvek falain. A Varázstükör tiszta képet ad a barna fasizmus őrületének valódi hajtóerőiről. S ez az óriás-eposzom, A Raguel hét tanítványa a mélymúlt eltemetett kultúráinak gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól, s későbbi évezredek szenvedélyektől, drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot. De éles mentális fénytőrével áthasítja a XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja feltárja holnapunk pusztító konfliktusait, azok gyógyító, megoldást kínáló módszereivel együtt.

Ezt a könyvet 1948 őszén kezdtem el írni. Mindig kézzel írok. A hét rész körülbelül két év alatt elkészült, de csak a felét gépeltem le. A többin, megszakításokkal, egészen a mai napig dolgoztam. A nyolcadik részhez a már meglévő jegyzeteim alapján 1977-ben fogtam hozzá. A jövőre vonatkozó látomást ezekben a hetekben öntöttem végső formába, és Szigligeten, az Alkotóházban fejeztem be 1977 júliusában.
Szepes Mária

A Raguel hatalmas beavatási regény, a lélek tisztulási folyamatainak különféle fázisain vezeti át az Olvasót.

A Raguel hét tanítványában Szepes Mária hét típust, a hét bolygó karakterét formázza meg egy-egy emberi sorson át eleven plaszticitással. Hét különböző utat vetít elénk, hét összetett próbát, amely után elérkeznek mindannyian Mythenburgba. „A határtalan kétségbeesésen túljutottak már száz és száz lobogó éve. Mert ha minden elveszett is, megmaradt a Szentély, s hozzá vezet a beavatások útja. Valaki őrzi. Valaki, aki nagyobb náluk. Akinek ereje kitépte törékeny hajójukat a fellázadt elemek hatalmából. A Főpap. A Tűz Ébrentartója, Raguel”.