Tűzve, kiadói kartontokban.

Weöres Sándor máig a legkisebbeknek szóló csengő-bongó verseiről ismert, igazi próteuszi költő volt, aki minden hangnemben és versformában képes volt ugyanolyan remekműveket alkotni. A sorból természetesen a pajzán, főként a népköltészeti rigmusok modorában írt versikék, sikamlós szonettek és epigrammák sem maradhattak ki. A 2001-ben először kéziratos hasonmás kiadásban megjelent Weöres-kötetben a magyar néphagyományok mellett remekül megférnek az antik költészeti formák is, hiszen az ókori görögök a kötet címét adó Priapos személyében a termékenység istenét tisztelték: kertjeikben a férfitermékenység buzdítására előszeretettek állították föl karó alakú faszobrait. Az 1950 őszén lejegyzett 40 vers a politikai cenzúra időszakára esett, sokáig a kutatók sem tudtak létezéséről.

további képek