Kovács Sándor - Odorics Ferenc : Posztmagyar

Sorozat: Dekon-könyvek 4.

A '90-es évek egyik leglátványosabb hazai irodalomelméleti eseménye vitathatatlanul a szegedi deKON-csoport színrelépése volt. Nem egyszerûen azért azonban, mert egy új paradigma vagy kritikai-értekezõi beszédmód bukkant fel a magyar kritikában és irodalomtörténetben: a jelenség részben más, inkább irodalomszociológiai karakterû volt. Az elég jelentõs számú értelmezõi szöveg megteremtette szellemi térben ugyanis egy szociológiai szempontokkal is leírható és leírandó csoportképzõdés ment végbe: Szegeden, egészen speciális szellemi, egzisztenciális elõzmények után és körülmények között, egy maroknyi fiatal irodalmár megszervezte magát, és jól koncentrált fellépésekkel (konferenciákkal és egy sorszámmal futó könyvsorozattal) magára igyekezett irányítani a figyelmet.

"Átprogramozódott az írás fogalma, ezért állítható, hogy a posztmagyar nem írás-probléma: nincs posztmagyar szöveg, csak posztmagyar olvasás. Garaczi, Németh, Szijj, Kukorelly, megbocsássanak, nem posztmagyar. De, ha akarom, Moldova, Galgóczi, Ördögh és Bertha Bulcsu is az. (Nem nagyon akarom.)" (13.) Ez a néhány, rendkívül tartalmas és sokatmondó mondat azt sugallja, hogy nincsenek olyan szerzõk, akikre a követni szándékozott elméleti belátások eleve és kizárólagosan alkalmazhatók lennének, tehát nincsenek olyanok sem, akikre eleve nem applikálhatók. Hiszen eszerint a felszabadítónak szánt, a dekonstrukciótól mindenképpen befolyásolt, bár azzal talán mégsem azonosítható olvasatnak át kell világítania egymástól egészen eltérõ poétikai szervezettségû mûveket is - s teherbírását, értelmét pontosan az adja, ha erre képesnek bizonyul, ha valami egyebet tár föl az elemzendõ szövegekbõl, mint a korábbi kísérletek. Ezt a törekvést példázza magasrendûen a kötet talán legszebb elemzése, a Shelley Midás ának két betétversét elemzõ tanulmány - s éppen ezért lehet különös fontosságot tulajdonítani a Fanni hagyományai t interpretáló, ennél azért problematikusabb két szövegnek is, hiszen itt a történeti-poétikai elemzéshez való hozzámérhetõségében mutatkozik meg az elemzési keretek teherbírása.