Megjelent 1500 példányban.

Galsai Pongrác így emlékezik meg kortársáról:
"Akkor adta az Egyetemi Nyomdába »Kunyhó, füsttel« című első versfüzetét. S már készült a következő: a »Vasszobor«. De az egyetemen ritkán fordult elő … S mi tagadás kezdetben a verseiért se rajongtam. Akkoriban valahogy másnak képzeltem el a költészetet: »költőibbnek«, lebegőbbnek, lilábbnak, mint az ő verseinek tárgyias szürkesége, hideg metaforavilága, kopogó metrumai. De a hozzáértők éppen e különbség miatt kedvelték. Egy modern Petőfit láttak benne… A Darázs-verseket szívesen fogadta Illyés a Válasz-ban … Kassák az Alkotás-ban és a Kortárs-ban némely »avantgarde«-nak tetsző képugratásukért, és Lengyel Balázsék az Újhold-ban, mert a költő fiatal volt, s kellett egy önfeledtebb, érdesebb hang a nemzedék lírai szólamában. Darázs Endrét mindenki nagy tehetségnek tartotta. De barátai is idegenkedve néztek rá...”