Fekete-fehér illusztrációkkal.

Simon Schama 1989-ben megjelent könyve a francia forradalom kutatásának kikerülhetetlen alapműve. Tényanyagát, eseménytörténeti részletességét, a kor hangulatának ábrázolását tekintve a téma korábbi, Magyarországon is megjelent feldolgozásaihoz (Soboul, Furet stb.) képest jóval gazdagabb, s ugyanakkor szemléletében is más és eredeti. Schama lehántja a francia forradalomról a korábbi ideologikus értelmezéseket, illetve cáfolja azt az újabb kutatások fényében immár tarthatatlan tételt, hogy a forradalom fő kiváltó oka az ancien régime avíttsága és tehetetlensége volt. A forradalmat megelőző évtizedek társadalmi-politikai-gazdasági fejlődését elemezve arra a megállapításra jut, hogy a régi rendszer lelkesen vetette bele magát a gazdasági modernitásba, s a forradalom inkább megakasztotta, semmint elősegítette a polgári fejlődést. Az erőszak és a terror pedig - ahogy Schama bemutatja - nem a történelmi törvényszerűség érvényesülésének sajnálatos kísérőjelensége, hanem a konkrét emberi döntésektől meghatározott forradalom iszonyatos lényege volt, mely előrevetítette a XX. század diktatórikus rendszereit. Az egyes emberi sorsokat, a korszak művészetét és tudományos eredményeit, kultúrtörténeti érdekességeket, a folyamatok belső logikáját, a forradalom nagy eseményeinek szinte percre pontos leírását, a főbb dokumentumok elemzését egyaránt tartalmazó mű az egyszerre pontos és olvasmányos, tudományosan hiteles és az átlagolvasó számára is izgalmas történetírás ragyogó példája.