Géher István könyvénél a műfajválasztás, pontosabban a formaválasztás világnézeti kérdés is. Géher byroni–aranyi stanza strófákban írta meg egész művét (ráadásul egész műve voltaképpen teljes értékű töredék, azaz egész töredék), egy olyan klasszikus dikciójú versnyelven, amely ma már anakronisztikus, de még mindig ugyanolyan ironikus, mint amilyen Arany János keze alatt volt. Sőt, még ironikusabb, hiszen Géher reflektált korszerűtlensége másodfokra emeli Arany eredeti iróniáját. Amiképpen Arany számára a Bolond Istók, pontosabban Bolond Istók az önéletrajz figurája volt, az a szabad terep, ahol a szerepkényszereknek és kortársi elvárásoknak nem kellett mindenáron megfelelnie, úgy lesz Géher Polgár Istókja is a szerző alakmása, azzal a csavarral, hogy Polgár Istók karaktere reflektáltan íródik rá Bolond Istók élettörténetére.

Géher István szakaszosan előadott önéletrajza mélyen be van ágyazva a magyar társadalomtörténetbe. A Polgár vezetéknév referenciájára például többször is kitér a szöveg.
Géher művét deklaráltan fragmentumként kezeli. Ellentétben a Bolond Istók-kal a Polgár Istók zárt töredék. Géher műve voltaképpen nem is kisepikai alkotás, nem elbeszélő költemény. Sokkal inkább lírai ciklus. Életjegyzetek, gondolatcédulák, közérzetstrófák gondosan szerkesztett, pontosan összefűzött sorozata.