"Első regénye, a Piroska 1919-ben jelenik meg. Még tíz éve van hátra, ezalatt írja összes regényét: A Piroska után a Régi ismerőst, majd a Kísérteteket és végül a Tamást. Ezek nem hasonlítanak semmiféle más magyar regényhez, különös ötvözetei a szeszélyes emlékezésnek, az alkoholkábulatban gomolygó látomásoknak, a filozófiai töprengéseknek és vitáknak, a lélektani esszéknek. A kitűnően szerkesztett novellákkal szemben ezek a regényfélék csaknem formátlanok, de nagyon szép stílusúak, szemléletesek, összevisszaságukban is izgalmasan érdekesek, mert alakjaik igaz típusai az élet peremén, az önpusztítás kísértései közt élőknek. Egyetlen kivétel e formátlanság alól a legrövidebb, a Tamás, amely ugyanolyan remekül szerkesztett lélekábrázolás, mint amilyet novelláiból ismerünk". (Hegedüs Géza).