Sorozat: Szemtől szemben.

1964. február 27-én a budapesti Vígszínházban vendégszereplő angol Királyi Shakespeare Társulat Shakespeare Lear király című tragédiáját játszotta. A rendező, egy középtermetűnél alacsonyabb, kék szemű, kopaszodó férfi a színfalak mögött állt, és stopperórával a kezében figyelte a játékot. Amikor a darab végeztével a színészek újra meg újra visszajöttek a tomboló közönség elé, hogy megköszönjék a tapsot, a stopperórás rendező elégedetlenül megcsóválta a fejét, és halkan így szólt: „A mai előadás hét perccel hosszabb volt, mint rendesen”. Így ismertük meg Budapesten Peter Brookot, napjaink egyik legkiválóbb, legkihívóbb és legszabálytalanabb színházi rendezőjét, akinek neve és tevékenysége vitákat kavart, és legendák forrásává lett. A legendáknál mindenkor hasznosabbak a tények. Koltai Tamás könyve végigkíséri Brook meghökkentő fordulatokat sem nélkülöző pályáját — huszonegy évesen aratott első kiugró sikerétől korai operarendezésein, világszerte megcsodált Shakespeare-produkcióin, iráni és afrikai útján át egészen napjainkig, amikor párizsi kísérleti csoportjával, önmagát is számtalanszor megújítva a színházi kifejezés teljesebb formáit keresi.