Nyilas Márta : Pest-Buda a 18. század költészetében

Sorozat: Főv. Szabó Ervin Könyvtár Tanulmányok, Új sorozat 7.(XXX). szám.
A Budapest Gyűjtemény kiadványa

Óbuda, Pest és Buda helyét földrajzi fekvése: a sok dunai sziget, az előnyös átkelőhelyek, termékeny síkságok, erősségek megfelelő hegyek, a vízbőség és a források - a legrégibb időtől fogva alkalmassá tették letelepedésre, városalapításra. A magyar honalapítás óta számos történeti följegyzés tanúskodik arról, hogy jelentősebb helység volt, noha IV. Béla tette csak Budát - ha nem is állandó jellegű - királyi székhellyé. E városoknak a történelem során ugyan többnyire külön tanácsa volt - de "Pest-Budát" az 1873-i egyesítés előtt is mindig testvérvárosoknak, ikervárosoknak érezte a magyar. A városok egységes jellege mellett szól az egyértelmű név is.
Hazánk történetében betöltött fontos szerepe miatt természetes, hogy már középkori irodalmi emlékeink között is sok foglalkozik, utal jelenlegi fővárosunkra. Úgy gondoljuk, hogy a fővárossal kapcsolatos irodalmi emlékek feltárásával gazdagíthatjuk Budapest történetének megismerését és a költői hagyományok közrebocsátásával újabb indítékait adjuk a város megszerettetésének.
A magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája a másfél évszázados török hódoltság volt. A fényes reneszánsz udvart magába foglaló Buda a török közigazgatásnak is központja volt, de az 1686-i visszavívás után a régi virágzó város helyén néptelen romhalmaz maradt. A török uralom ugyan megszűnt, ám kétséges volt, hogy a főváros helyén lesz-e egyáltalán emberi település.