Bozai Ágota : Perzsa díván(y)

A közfelfogás és a régi közhely szerint mindenki legalább egy - a saját élettörténetét elbeszélő - regény megírására képes. Bozai Ágota éppen ezt teszi, de olyan magabiztos tudás és szépírói erények birtokában, hogy az olvasó biztos lehet benne, nem az utolsó könyvével találkozik most. Az önéletrajz tárgyú történet, mely a fiatalasszony közel harminc évének krónikája, nem csak egy magyar-iráni házasságról szól. Az életregény ennél sokkal több: finom ívű lélekrajz, közép-kelet-európai kor- és kórtörténet, valamint gazdag művelődéstörténeti összefoglalás. A gyökereit - az édesanya származása okán - Székelyföldről eredeztető lány, bár jó tanuló volt egy, ma már nevetségesen hangzó rendszerellenes kijelentése miatt nem kerülhetett be a budapesti bölcsészkarra. Ekkor jött az ötlet, hogy Romániába, a kolozsvári egyetemre menjen tanulni. A kicsi korától nagy nyelvtehetséget mutató lány itt lett angol-magyar szakos hallgató, miközben a román nyelvet is kitűnően megtanulta. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg - a történetben mindvégig "Voltférjemnek" nevezett iráni fiúval, aki mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Vesztére beleszeretett a perzsa férfiba, aki még jegyességük idején is ivott, szerencsjátékokat játszott, féltékenykedett, kétes üzleteket bonyolított. Végül is "Voltférjem" keserves sorsra kárhoztatta asszonyát. Egy-egy elvakult féltékenységi jelenetet kíméletlenül durva szexuális aktus (erőszak) követett, s ha felesége nem teljesítette parancsait, agyba-főbe verte. A szerző két fiúgyermeknek, Áronnak és Árminnak adott életet, mert minden kibékülés után abban reménykedett, hogy a férfi talán megváltozik. Bozai Ágota elutazott a katonaidejét Iránban töltő férjéhez, ám csak különös szerencsével tudott hazatérni. Miután a család végleg Magyarországra költözött, a férj a martonvásári növénynemesítő kutatóintézetben kapott állást, a szerző nyelvtanárként, napi tíz-tizenkét órát dolgozott. Ekkor már egyre komolyabban foglalkozott a válás gondolatával, mert a rabiátus férfi már az egész család testi épségét fenyegette. Végül megtörtént a tragédia: a férfi egy veszekedés alkalmával kilökte feleségét az első emeleti konyha ablakán. A szerencsétlen asszony élete végéig viseli a "nem-baleset" nyomait, melyet - félve férje bosszújától - nem mert jelenteni a rendőrségen. A történet sajátos "happy enddel" végződik: az asszony számára a boldogságot az jelenti, hogy válásuk után végre nem kell mindennap saját és övéi életét féltenie. - A lendületesen megírt kitűnő regény - vélhetően a nőolvasók körében - nagy sikerre számíthat.