Makacsul tartja magát a legenda, miszerint Rejtő újabban megjelent és eddig jószerével ismeretlen műveit nem is ő írta, hanem egy ügyes utánzó, a könyvkiadók pedig a nagy üzlet reményében kapva kaptak rajtuk. Azok a bohózatok, kabaréjelenetek, tréfák, melyek ebbe a kötetbe kerültek, több okból is különösen alkalmasak arra, hogy ezt a legendát táplálják. Egyrészt valóban nem tartoznak Rejtő legjobb művei közé, másrészt magának a műfajnak sem kedvez az írott forma, előadva valószínűleg nagyobb sikerük lenne. ; A kötet 13 darabjából 3 ismert akad: a címadó jelenet csaknem szó szerint A megkerült cirkáló című (861862) regény dramatizált első fejezete, Az őrszem és a Központi ügyelet megjelent a Magvető Kiadó 1988-as Tévedésből jelentik című kötetében (882061). További háromnak (A dolgozó nő, Elvonókúra, Napóleon cipője) volt korabeli kiadása, a Színházi Élet hasábjain jelentek meg (az utóbbi kettő látható volt a televízió Rejtő-kabaréjában is). A maradék 7 jelenetnek ez az első nyomtatott kiadása. (Köztük egy olyan is akad - Ha minden kötél szakad -, melyet a már említett 1988-as kötet végén szereplő, Rejtő színpadi műveit összegyűjtő bibliográfia elveszettnek tüntet fel.) A lelkes Rejtő-hívők bizonyára csalódni fognak ezekben a bohózatokban, ritkán lehet csak belőlük kihallani a regények hangját. Az alaphelyzetek az unalomig azonosak (egy kisembert összetévesztenek valakivel, s a végére úgy tisztázódik a félreértés, hogy ő mindig valamilyen anyagi nyereséggel kerül ki belőle, hiszen bolond lenne visszaadni pl. a megvesztegetésért kapott pénzt), a poénok gyengécskék (néhány esetben valószínűleg csak a színpadon, lenge öltözékben bemutatkozó színésznők látványa biztosította a sikert), a Rejtőre egyébként annyira jellemző szóviccek erőltetettek (kannibál - kanniláb), néhány szokatlanul vaskos kiszólás is előfordul (Sok hűhó valamiért). Egy életműkiadásból természetesen nem hiányozhatnak ezek a művek sem, bár a kötet semmiféle információt nem ad róluk a filológusoknak, ami azért is szomorú, mert rajtuk kívül aligha fogja bárki is "ronggyá" olvasni, mint ahogyan azt más Rejtő-kötetek esetében megszoktuk.