Szécsi Margit új verseinek gyűjteménye a már ismert és megbecsült, eredeti és szenvedélyes költő-egyéniséget idézi elénk. Valódi költőt, aki szüntelen és hevesen szorító feszültségekben éli az életet: a világban önmagát látja, és magában a világot érzi és méri. A kötet versanyaga is kettős rendben vonul előttünk: a gyermekkor, az első eszmélések távolodó, nagy lobbanású képeit sűrűbb és érettebb szenvedélyű költeményekkel váltogatják az élet mai látomásai. Egybehangzó képek és szenvedélyek ezek, mert Szécsi Margit minél tovább halad élete és pályája útjain, annál gazdagabbnak és izgatóbbnak érzi a világot. A távoli emlékekben a város peremének régi világától, aztán a felszabadulás és a forradalmi átalakulás éveitől búcsúzik a költő, az élet fokozottabb szerelmében pedig éppen ezekhez az évekhez és emlékekhez akar hűséges maradni. Hogy érték közben csalódások - ezt nem tagadja. De őszintén és mélyről fakadó szenvedéllyel vallja, hogy hű marad mindenképpen gyermekkorának világához és a szabadság forradalmi hitéhez. Sok egyéb verse mellett hadd említsük meg külön is a címadót, a „Páva a tűzfalon"-t amelyben ez a vallomás már-már himnikus erővel szólal meg.
A borító a gerincnél elszakadt, kb. 4cm-es hiánnyal.