Gulácsy Lajosnak, a nagy festőnek és grafikusnak hatalmas terjedelmű írásos hagyatéka maradt fönn - egy kötetrevalót 1989-ben adott ki belőle Szabadi Judit (l.: 900443) - köztük egy regény is, a most megjelent Pauline Holseel, amelyen a művész igen hosszú ideig dolgozott, de amelyet mégsem sikerült késszé, igazán befejezetté alakítania. A kéziratos hagyatékból igen jelentős filológiai-kritikai munkával rekonstruálták, állították össze a szöveget az értő kutatók: Nagy Márta és Kurdy Fehér János. Még a fejezetek sorrendje sem volt bizonyos, a szövegváltozatok, javítások száma pedig légiónyi. Az olvasó azonban keveset érzékelhet e kiadói gondokból - amelyekről mintaszerű beszámoló olvasható a kötet függelékében -; úgy érezheti, hogy kész, teljes élményt nyújtó kisregényt kapott kézhez, ráadásul egy olyan ritka szépségű, meghökkentő varázsú művet, amely méltán áll a festő nagy alkotásai mellett. Igazából szecessziós arabeszkekből áll a mű, egy artisztikusan felépített és remekül kidolgozott, sajátos világot mutat be, művészetért rajongó, parányi dísztárgyakat, ékszereket, porcelánokat hosszan szemlélő-elemző, az élet mélységeit borzongva kutatgató férfiak és nők sajátos társas életét figyelhetjük; pazar eleganciával öltöző, reneszánsz-barokk és "óangol" ruhakölteményekben pompázó, a szerelem és a halál démonaival viaskodó figurák gazdag galériájából áll a regény, amelyben mindig fontosabb és hangsúlyosabb a pillanat "kiélése", "kibeszélése", mint az, hogy mi is történik vagy történhetne. Dekoratívan, festőien fölrakott jelenetekből, monológokból, prózaversszerű részletek sokaságából áll a regény, amelyben a szépségen kívül minden, még a regényvégi gyilkosság is súlytalanná, egyszerű kellékké éteriesül. A nagyon szép kiállítású könyvet Gulácsy-grafikák sokasága illusztrálja.