kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Várkonyi Dezső Hildebrand : Pascal-értelmezések
- leírás
- további adatok
Sorozat: Rejtett kulturális forrásaink II.
Utószó Bolbercz Pál és Rókusfalvi Pál.
Az olvasó Várkonyi Dezső Hildebrand (1888-1971) művében jeles Pascal-tanulmányt tart a kezében. A szerző – aki a két világháború közötti időszak egyik kiváló magyar filozófusa, egyszersmind nagyformátumú elméleti pszichológus is volt – alapos ismerője Pascal filozófiai gondolatainak és elmélyült tanulmányai során tudományosan értelmezi Pascalt. Várkonyi – miközben lelkes híve Pascalnak – nem fogadja el kritikátlanul nézeteit, és megpróbálja azokat elmélyíteni, a mai ember filozófiai és életproblémáihoz közelebb hozni. Számos csoportosított Pascal-idézettel és ezek Várkonyi-féle recepciójával találkozik e műben az olvasó, aminek előnye az, hogy Várkonyin keresztül szinte Pascalt olvassa, hátránya viszont, hogy nem folyamatos, leíró művet tart kezében. Mégis fontos (…), hogy ez a kötet vállalkozott a kiadatlan írás feltámasztására, egy elfeledett magyar filozófus szellemének újjáélesztésére, aki magyar nyelvű Pascal-irodalmunkat e művel úgy gazdagítja, hogy az igét életté, tetté váltani akaró, nem csupán eszünket, hanem szívünket is megragadó francia szellemóriást újra közel hozta hozzánk.
(Dr. Bolberitz Pál)
Utószó Bolbercz Pál és Rókusfalvi Pál.
Az olvasó Várkonyi Dezső Hildebrand (1888-1971) művében jeles Pascal-tanulmányt tart a kezében. A szerző – aki a két világháború közötti időszak egyik kiváló magyar filozófusa, egyszersmind nagyformátumú elméleti pszichológus is volt – alapos ismerője Pascal filozófiai gondolatainak és elmélyült tanulmányai során tudományosan értelmezi Pascalt. Várkonyi – miközben lelkes híve Pascalnak – nem fogadja el kritikátlanul nézeteit, és megpróbálja azokat elmélyíteni, a mai ember filozófiai és életproblémáihoz közelebb hozni. Számos csoportosított Pascal-idézettel és ezek Várkonyi-féle recepciójával találkozik e műben az olvasó, aminek előnye az, hogy Várkonyin keresztül szinte Pascalt olvassa, hátránya viszont, hogy nem folyamatos, leíró művet tart kezében. Mégis fontos (…), hogy ez a kötet vállalkozott a kiadatlan írás feltámasztására, egy elfeledett magyar filozófus szellemének újjáélesztésére, aki magyar nyelvű Pascal-irodalmunkat e művel úgy gazdagítja, hogy az igét életté, tetté váltani akaró, nem csupán eszünket, hanem szívünket is megragadó francia szellemóriást újra közel hozta hozzánk.
(Dr. Bolberitz Pál)