A Párizsi eső Hevesi András legjelentősebb műve, szép és szomorú regény, a legszemélyesebb hangú vallomások közül való. Egyben portré, és pszichológiai kalandregény is, amelynek helyszíne Párizs, hőse egy fiatalember, aki nagy vágyakkal érkezik az európai művészetek fővárosába. Halász Gábor írja róla a Nyugatban: ''Hevesi regényének nyersanyaga az egészen nagyokra emlékeztet. Megírja a kiszolgáltatott embert, aki mint kesztyűbélést, fordítja kifelé a lelkét, és tehetetlen szenvedéssel veszi tudomásul a nézők idegenkedését. Felfedi a megalázkodás gyötrelmes kéjét, amelyet egyszerre táplál a végsőkig tudatos, új meg új izgalmat váró intellektus és az elkerülhetetlent beteges sóvárgással maga fölé idéző gyenge akarat. (...) kicsinyes kegyetlenségeket színez ki nagystílű szörnyűségekké, hogy bosszút álljon az életen.''