˝Két kofferem közül az egyik puha, szijjas, temérdek holmi fér bele s amikor már teli van, még a tetejébe belefér egy télikabát s egy-két ruha. Ha nehezen csukódik, ráülök s elkezdem lihegve nyomni s a koffer szuszog és ellenkezik, de a végén engedelmesen lefekszik s jószívűen behagyja magát csukni, megtömve mint egy állat, olyan dagadtak az oldalai, mint egy marhának, akit jól megitattak, vagy a lónak, aki felfújódott. Ez az egyik bőrönd. A másik: fekete, kemény, fából van, nem tágítható, egy nyakas, merev kézikoffer, egy undok, aki nem hagy magával beszélni. Korrekt koffer, aki nem enged az elveiből. Ennyi és ennyi ing fér belém, még csak egy szép ruhát rakhat ön ide s aztán kérem ne is molesztáljon! Megértette?...˝ Párizs, London, Olaszország amelyeket a szerző meglátogatott e két kofferrel.