Sorozat: Értekezések a történeti tudományok köréből - Új sorozat 49.

A XIX. századi kiskunsági paraszt "vármegyének" nevezi a kun pusztákon betyárt űző pandúrcsapatot, a gulyásokat, csikósokat és egyéb rideg legényeket vizitáló kunhadnagyot, társait pedig "vármegyézőnek" tiszteli. Ismerik ezeket a kifejezéseket más vidék lakosai is, hiszen a péterváradi regimenttől megszökött Baritsek Ferenc 1820-ban így vall: "Most szombaton Harkai pusztán Hamban istállójában lepettettünk meg a Vármegyézők által, két pajtásommal az istállóban a Vármegyének megadtam magamat, és onnan hozattattam bé." A múlt századi szóhasználat még napjainkban is visszacseng Nagy Czirok László leírásában. A kifejezés nem a nemesi vármegye nevének a legalsóbb rendfenntartó szervekre történő kiterjesztését őrzi, hanem a XVII-XVIII. században működő parasztvármegye neve él tovább az eredeti tartalomtól elszakadva.

Jelen munkánkban a parasztvármegye szó mögött rejlő valóság fehér foltjainak felderítésére indulunk. A parasztvármegyei szervezet és feladatkörök feltárásában történetírásunk csak az első lépéseket tette meg. Az intézmény történetének módszeresebb ismertetésén túl szeretnők vele kapcsolatban a XVII-XVIII. századi paraszti érdekek mozgásának irányait és formáit feltérképezni. Igyekeztünk mindig a primér gazdasági és politikai érdeket megkeresni a paraszti önvédelemmel kapcsolatos területeken. A problémákat a véleményünk szerinti egyetlen helyes nézőpontból szeretnők felvetni, és amennyiben lehetséges, megoldani.