Szabó Zoltán gyűjteménye immár az egész magyar múltat tanúnak idézi meg a parasztság perében, elsősorban írók s utánuk kisebb részben tudósok vallomásán keresztül s Pátzay Pál segítségével ügyesen összeválogatott képzőművészeti képmellékletekkel.

Az egész magyarság szólal meg, a magyar századok mondják el Apáti Ferenc Feddő énekéből vett néhánysoros töredékétől kezdve, ahol is a tiszteletlen pór kemény megaláztatásáról, üdvös megregulázásáról esik szó, egészen Tamási Áron Szülőföldemjének tündöklő részletéig. Mintegy jelképesen fogja össze ez a zordon, mord nyitány s e hívő, kacagó befejezés a parasztság örök perében elhangzott írói, költői s tudósi vallomásokat.

A gyűjtemény, melyet Szabó tömör előszava s magyarázó jegyzetei kísérnek, négy részre oszlik: első részében versrészleteket ád, a második rész már teljes verseket közöl, a harmadik részben adja a „prózai” anyagot: tudósok, publicisták, írók nem a szépirodalmi műveit a végül a negyedik részben regényrészleteket, novellákat, tehát újra szépprózát találhatni.

Foltos, szakadozott, kiadói, illusztrált papírborítóban.
A könyvborító rajza Gábor Pál munkája.