Glahn hadnagy följegyzéseiből

Norvégból fordította: G. Beke Margit.

A fjordok és havasi puszták csodálatos világába vezet a Nobel-díjas író mosolygós, kedves regénye. Hőse Glahn hadnagy, az erdőnek, a fűszálaknak magányából jön az emberek közé, életre, testvérekre, szívekre szomjasan és ugyanolyan tikkadtan menekül vissza magánosságába, szerelmében s az emberekben csalódva. Az erdő azonban már nem fogadja vissza szerelmének emléke erősebb, mint a természet csendes, vigasztaló, hívó szava… Egyszerű, emberi mese árad a regény lapjairól, letisztult líra, őszinte szerelmi dal, amely ujjong és zokog, de sohasem siránkozik és sohasem kesereg. A legnagyobb élő norvég író hazájának különös varázsát, népének fékezett temperamentumát, tompított szavaik életét adja és mégis mennyi ismerős arc, hasonló sors, rokonvonás, a közösség és az egyén problémáinak hány azonos típusa akad közöttük! Mintha csak idehaza járnánk… Naiv, népi alakok, nincstelen földmunkások, faluról városokba hajszolt emberek, kapaszkodó félműveletek és lezüllött nagyurak körül formálódik ki a norvég nép egy-egy rétegnek képe – erdő, falu, város – az író nagyszerű humorán, igazságot kereső életszemléletén és lebilincselően érdekes meseszövésén keresztül.