Tüzes izzású trópusi nyáridőben kezdi Molnár Gábor második uatumai vadász- és gyűjtőútja történetét, mely folytatása, illetőleg előzménye a szerző több kiadásban megjelent előző három brazíliai naplójának. Pálmakunyhója az Uatuma partján áll, benne és körülötte éli a szerző brazil vadászkísérőivel a vadászatok, gyűjtőélmények sokaságát, mindazt, amit elébük vet az észak-brazíliai ősvadon.

Pálmakunyhó az őserdőben. A kötet címadó pálmakunyhója voltaképpen nem egyetlen pálmakunyhót jelent, hanem erdei nomádok módján épített pálmakunyhók, erdei tanyák sorát, amelyek körül a buja, lakatlan ősvadon kiteljesedik, élmények sodrásában mutatkozik. Jaguárok, egyéb ragadozók, mérges kígyók és óriáskígyók, vízi és erdei dúvadak, a természet gyönyörű képei elevenednek meg Molnár Gábor kötetében. A természet kifejező ereje egybefonódik a vadász, a gyűjtő és az író szándékával, hogy naplójából semmi ne maradjon ki, ami a pillanat, az átélés varázsában lényeges. Minderre rányomja bélyegét az ősi és háborítatlan természet.