Amióta Ingmar Bergman, a filmrendező befejezte aktív alkotói tevékenységét, az irodalom színpadán megjelent Ingmar Bergman, az író, s a Laterna magica, A legjobb szándékok, a Vasárnapi gyerekek és az Ötödik felvonás megjelenése óta egyre nyilvánvalóbb, hogy olyan jelentős írói életmű születésének vagyunk tanúi, amely méltó párja és elválaszthatatlan folytatása a rendezői életműnek. Ugyanaz a kíméletlen őszinteség, ugyanaz a szigorú önvizsgálat, bölcs emberismeret, harag, kegyetlenség és szeretet, és ugyanaz a lényeglátás, ugyanaz a mesterségbeli tudás, mint a filmekben és színházi rendezésekben – csak ezúttal az írói mesterségé.
Az Öt vallomás a fiatal anya alakját rajzolja meg – s ezzel az önéletrajzi ihletésű regények világának legbelső burkát töri fel, legfájóbb és legfélelmetesebb titkát árulja el, legnagyobb szenvedélyeit és leggyötrőbb szenvedéseit mutatja fel bámulatos nyíltsággal és drámai tömörséggel.