Fodor József negyedik kötetének első kiadása.
Aláírt példány.

A Nyugat második nemzedékéhez sorolt Fodor József (1898-1973) még a múlt századvég szülötte, a világháború alatt még az osztrák-magyar "közös" hadsereg katonája, az olaszországi tűzvonalban személyes élménye van a háború valóságáról, majd vöröskatonaként a tanácsköztársaság összeomlásáig harcol. Utána néhány évig nem is kapott rendes megélhetést biztosító állást, alkalmi munkákból élt, ahogy lehetett. 1923-ban - tehát már huszonöt éves korában - vitte el verseit az Est-lapok irodalmi diktátorához, a kitűnő ízlésű Mikes Lajoshoz, aki a Nyugat stílusdiktátorával, Osvát Ernővel versenyezve kutatta az igazi új tehetségeket. Fodort Mikes fedezte fel, és a Nyugat egyik fő tekintélyű költője, Tóth Árpád írt róla először elragadtatott kritikát.
Fodor költészete már a felszabadulásig is képekben, témákban romantikusan gazdag, humanizmusa csikorgó indulatossággal árad a soraiból.