A századforduló, de különösen az első világháború óta, az ember szellemi erőinek és képességeinek elismerése mind erőteljesebben jelentkezik az orvosi irodalomban is. Az anyagelvűség és a belőle származó egyoldalú orvosi irányzat tarthatatlansága napról-napra nyilvánvalóbb lesz és egyre többen szállnak síkra világszerte egy lelkibb és igazabb orvosi világnézetért. Érthető tehát a nagy visszhang, amelyet az orvosi kérdések iránt érdeklődő nagyközönségben, valamint a tisztultabb felfogást áhító orvosok között is Dr. Weninger Antal v. egyetemi tanársegéd, orvos-írónak a napisajtóban és komoly vezető folyóiratokban megjelent írásai keltettek. az a szakavatottság, amellyel a primitív népek gyógyításától a legújabb európai orvostudományos felfedezésekig otthonosan mozog, az a fölényes tudáson és orvosi tapasztalatokon nyugvó biztonság és bátorság, amellyel mindezekből kiemeli és átmenti az értékest és maradandót és a megírásnak virtuozitása teszik maradandó becsűvé munkáit. Dr. Weninger Antal azonban nemcsak író a legjavából, hanem ízig-vérig orvos is, akinek neve a hazai és külföldi szakirodalomban is ismert. Legmerészebb ívelésű gondolatai, legköltőibb képei és fordulatai mögött is a legalaposabb szaktudás aranyfedezete áll. Idegenkedik az álreformerek szélsőségeitől, a sarlatánok dilettantizmusától, de irtózik a sablontól is. Új hangja, nagy felkészültsége, érdekes problémalátása olvasóinak mindenkor élményt, lelki gazdagodást jelent. Dr. Weninger Antal három kötete harmonikus egységet lakot. A "Szellem és egészség" című könyvében a durvább tévhiteket bontja le, "A gyógyítóművészet új irányai"-ban a legújabb kutatások eredményeit és a jövő lehetőségeit ismerteti. Az "Orvos a lélekért" az új orvosi spirituális világnézet alapjait fekteti le.