Tót Endre : Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom - Állva és fennhangon olvasni

„….. azt mondom, hogy én vagyok a legfontosabb élő magyar művész, csupán azért mondom, nehogy azt feltételezzék rólam, hogy ez olyan hülye, azt se tudja, mit ér.” (Tót Endre)

Tót Endre (1937 - ) 1970-71-ben feladta a festészetet. A Tót név (akkor még h-val a végén) eltűnt a Kádár-rendszer nyomdáiból, a hetvenes évek elejétől egészen a rendszer kapitulálásáig. Tót Endre nem volt tiltott, csak tűrt, a tűrt státus nosztalgiáját, hogy tudniillik legalább nem tiltott halványítandó mondom, hogy Tót Endre közel tíz évig úgy élt Budapesten, mintha itt se lett volna.
A fogalmi művészet felé fordult, lemondva a nem elég mozgékony hagyományos anyagokról, amelyeknek kiterjedése és súlya gátolta szabadságát. Így munkái anyagtalanná váltak, képzeletében hozta létre őket : kisméretű postai küldeményekben, átrepülve a vasfüggönyön, kikerülve a cenzúrát lett szabad.

"Tót Endre az egyetlen magyar művész, aki 1970 és 1975 között, lényegében Budapest maradva a neoavantgárd mezőny általánosan ismert művésze lett. A hetvenes évekből nehéz olyan koncept-art antológiát vagy katalógust találni, miben ne lenne nyoma a Tót-féle szuggesztív ürességnek. " (Perneczky Géza)