Mindenkinek van ördöge. Van, aki tagadja, van aki nem tud róla, sőt olyan is akad, aki büszke rá. Hősünk, Travis a kiugrott papnövendék szeretne megszabadulni ördögétől, akit egyedül ő láthat, a többiek csak akkor, ha... de ezt úgyis megtudják. "- Remek, de ha továbbra is nyavalyogni akarsz, inkább közlöm veled a regulákat. Először is, nem futhatsz el előlem. Megidéztél, és én szolgád lettem mindörökre. A mindörökre nálam pontosan azt jelenti, amit jelent... - Szóval pokolbéli vagy? - kérdeztem. Tudtam, hülye a kérdés, de hát az embert még a papneveldében sem készítik föl egy ördöggel folytatandó társalgásra. - Nem - mondta -, édenkerti vagyok. - Hazudsz - vágtam rá. Így kezdődött, és Catch immár hetven éve folyamatosan félrevezet engem hazugságaival... - Tényleg édenkerti vagyok. Édenkert egy városka, úgy harminc mérföldnyire Newarktól. Ekkor hemperegni kezdett a sárban, és majd megszakadt a nevetéstől." Christopher Moore-t - ördögien vonzó meseszövésének és hihetetlen komédiázó kedvének köszönhetően, a humor legjelesebb képviselői közt tartják számon. Betegesen humoros, sőt eszement, amire csupán egy mentsége van: az esze.