3. kiadás.
More Sharing Services Share on print Share on facebook Share on email Share on gmail A meditációt, a gondolatok megállításának technikáját Keleten több ezer éve gyakorolják, valójában azonban nem idegen a mi kultúrkörünktől sem. A meditatív állapot megteremtésére mindenkinek lehetősége van, hosszabb-rövidebb idő alatt meg lehet tanulni, el lehet sajátítani. Az, hogy ez a folyamat mennyi ideig tart, kultúránként és elérendő célonként változik. A könyvben a meditáció olyan személyiségfejlesztő útját járjuk végig, amely viszonylag rövid idő alatt eredményre vezet. A meditáció örök talány gyakorlója számára, e rejtélyes puzzle egyes részeit némiképpen már kiraktam két korábbi, chi kungról szóló könyvemben. E két könyv a chi kung gyakorlása közbeni aktív meditációs technika szemszögéből vizsgálta a témát. Már a gyakorlás első időszakában jelentőséggel bírnak az önfejlesztő meditációk, ez nem tekinthető véletlennek, hiszen ez valójában „Belső chi kung”. A meditáció technikájának tanulásában van gyorsabb és lassabb út. Mivel a belső chi kung gyakorlatai az önfejlesztést, önátalakítást tekintik elsődleges célnak, ezért annak elsajátításánál az idő lerövidítése igen fontos tényező. Mintegy másfél éven keresztül az egyik magazinban publikáltam egy önfejlesztő meditációs sorozatot. A lap olvasói mutattak rá, hogy mekkora szükség lenne egy olyan műre, amely világosságot próbál teremteni a meditáció több ezer éves fejlődési útja során létrejött különböző technikák útvesztőjében. Irányvonalat ad a meditációban járatlanoknak, ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentősége van az önfejlesztésben a meditációnak, biztosítva az ember belső fejlődését. Bár tanítványaimmal már több éve foglalkoztunk meditációkkal, mégis ezek a sugallatok inspiráltak e könyv megírására. A kötetben foglalt meditációkat mintegy nyolc éve folyamatosan végezzük chi kung klubfoglalkozásainkon, s az ott szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztettem azokat. E tapasztalatokra alapozva, bátran adom át a meditációkat az olvasónak. Könyvem az önfejlesztő meditáció alapvető formáit taglalja, és bár buddhista és taoista alapokra épül, mégsem feltételez különösebb előismeretet e két, időben és térben egymástól távoli világszemlélet területén. A meditációs készség kifejlesztését az alapoktól építem fel, felhasználva azokat a tapasztalatokat, amelyeket az általam tartott chi kung tanfolyamokon szereztem, a meditáció gyakorlati alapjainak tanítása közben. Számítok arra, hogy az itt leírtak két irányban is folyamatot indítanak el. Egyrészt az olvasó bepillantást nyer az emberiség e közös örökségének szellemi dimenzióiba, megtapasztalva annak segítő hatásait élete jobbá tételében. Másrészt felhívja a vezetők, a politikusok és a menedzserek figyelmét arra, hogy a nyugodt agynak milyen nagy jelentősége van a rendezett társadalmi és munkahelyi légkör megteremtésében. Hinni szeretném, hogy megértik: a meditáció nem misztikus csoda, hanem az emberi agy normális működési állapota, és hiszem, hogy a tudomány eredményeivel ezt igazolni is tudom. A könyvben szereplő és a letölthető meditációk segítségével az olvasó tapasztalatot szerezhet az agy hatalmáról testünk és környező világunk fölött. Mi a meditáció? – teszi fel az olvasó a kérdést. Aki jártas a meditáció gyakorlatában, annál ez a kérdés nem merül fel, akinek viszont nincs tapasztalata – nem került még kapcsolatba a meditációval annak a témát a titok fátyla lengi körül. Akik most kezdenek foglalkozni ezzel a kérdéssel, azok egy részének maga a kifejezés azt sugallja, hogy valaki törökülésben (lótuszülésben), szemét lehunyva, egyenletesen lélegezve üldögél. Az emberek egy másik része a szentséggel, a spiritualitással azonosítja a meditációt. Ez utóbbi azért is igaz, mert minden spirituális utat kereső ember megpróbálkozik a meditáció valamely formájával, iskolájával, anélkül hogy tudná, valójában mit is tesz. A meditáció jelentéstartalmát legáltalánosabban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy: Uraljuk és irányítjuk gondolkodásunkat, gondolatainkat. A meditáció alatt hosszabb-rövidebb, de általunk meghatározott időre dönthetünk arról, hogy tudatunkat hogyan kívánjuk irányítani, és ekképpen cselekszünk közben. Gondolataink rendszerint csapongva ide-oda ugrálnak; rakoncátlan tudatunknak az általunk meghatározott úton való vezérlése csak elméletben tűnik könnyűnek, megvalósítása hosszú, türelmes, elmélyült munkát igényel. A gondolat nem idomítható vadállat módjára – bár viselkedése mutat némi hasonlóságot, mégis úgy foghatjuk fel, mint személyünket meghaladó, szuverén lényt. Hányszor tettünk már kísérletet összpontosítani egy-egy problémára, minket foglalkoztató ügyre, és csak jó esetben vettük észre, hogy figyelmünk ellankadt, elkalandozott. Koncentrálunk a kérdésre, s eközben időről időre úgy érezzük, hogy minél inkább ellenőrizni akarjuk a gondolatainkat, azok egyre inkább ellenállnak szándékunknak. Gondolkodunk, és gondolatainkat létünk magától értetődő darabjainak, lényünktől szétválaszthatatlan összetevőinek érezzük. Különös, de ritkán jut eszünkbe, hogy noha a gondolat természetes alkotóeleme életünknek, mégis, ha időszakosan is, de kikapcsolható. Meditációs gyakorlataink során elsőként azt kell megtanulnunk, hogy bár a gondolat velünk együtt létezik, de akaratunktól függetlenül működik – személyiségünk feletti hatalma azonban tőlünk függővé tehető. Ha nem tanuljuk meg, nehéz uralni gondolatainkat –, ahogyan azt érzékletesen mutatja be az első, igen egyszerűnek tűnő gyakorlatunk: „Hagyd abba a gondolkodást!” Ezt megvalósítani elméletileg egyszerűnek tűnik, látni fogjuk azonban, mily gyötrelmesen nehéz, amikor első alkalommal próbálkozunk vele. Tesszük, és közben akaratunk ellenére előelőtörnek a gondolatok, más-felé kalandozunk, miközben nem lenne szabad gondolkoznunk. „Ürítsd ki agyadat!” – szól a buddhista meditáció. De hogyan, ha kiürülőben lévő agyunkban újra és újra gondolatok cikáznak? Adjunk hát szándékosan gondolatot, „munkát” agyunknak! Ha nem adunk neki feladatot, hát keres magának. Ha nem foglaljuk le, akkor önállósítja magát, ilyenkor jönnek elő azok a „rossz” gondolatok, amelyek belső feszültséget okozva, növelik stresszterhelési szintünket, vagy esetleg betegségeket gerjesztenek. Agyunknak munkát kell adni, hogy az életünk szempontjából kedvezőtlen gondolatok ne tudjanak eluralkodni rajtunk. Agyunkban folyamatosan hömpölyögnek a gondolatok; ellazult állapotban, ábrándozás közben sem szűnik meg ez az áramlás. Mivel agyunk egy időben csak egy dologgal tud foglalkozni, ha tudatosan feladatok elvégzésére kényszeríthetjük, akkor a „rossz”, az életünk vitelét zavaró gondolatoknak nem marad hely benne. Ábrándozás közben gondolatot gondolat követ, egyik a másikba folyik, a gondolatok áramlása megszakítás nélkül, teljesen automatikusan történik. Olyan ez, mintha belső monológot folytatnánk önmagunkban, önmagunkkal; gondolataink folyása szakadatlan. Az ábrándozás szellemi életünk alkotóeleme, létünk része, olyannyira, hogy nem is kísérjük figyelemmel. Tudatos létünk mégis megköveteli, hogy figyeljünk rá! Fárasztó? Hát igen, ábrándozás közben az elme lazán csapong, egyfajta nyugalmi állapotba kerül, valójában ez irányításunktól független módja a meditációnak. Gondolataink tudatosításának eszköze a meditáció. Tanulási útját járva, elsőként megpróbáljuk megállítani azokat, legalább rövid időre kiüresíteni elménket, vagyis nem gondolni semmire. Milyen egyszerűnek tűnik is ez! Próbáljuk hát meg! Tegyük le könyvünket, és végezzük el a következő egyszerű gyakorlatot. Ne gondoljunk semmire, legyen üres az agyunk, engedjünk el minden gondolatot. Ha gondolat jön, fejezzük be gyakorlatunkat. Miután befejeztük, álljunk meg egy pillanatra, még ne folytassuk könyvünk olvasását. Kedves olvasó, mit gondol, mennyi ideig tarthatott ez a próbálkozás? Talán egy-két percig? Mégis oly hosszúnak tűnt? Nos, kedves meditáló társam – igen, a megszólítás nem véletlen, hiszen a kedves olvasó megpróbálkozott első tudatos meditációjával – ez a próbálkozás valójában csak néhány másodpercig tarthatott! Nem lehetett több egy tűnő gondolatra fordított időnél, hacsak nem rendelkezik valami egészen különleges adottsággal. Az emberek, mindannyian, akik nem tettek szert a meditáció világában némi jártasságra, még nem lehetnek képesek üresen tartani agyukat néhány másodpercnél tovább. Ön azt mondja, több volt ez az idő! Valóban? Elméje akkor sem volt üres, ha ott motoszkált a gondolat, hogy „nem gondolkodom” vagy „próbálok nem gondolkodni”, ezek is gondolatok, és megtörik tudatunk csendjét. E kis tapasztalás érzékelhetővé, szinte láthatóvá tette, milyen nehéz a gyakorlatban gondolatainkat kikapcsolni. Sikertelennek érezzük magunkat, hát védekezünk: „Miért lenne szükségem arra, hogy kikapcsoljam a gondolataimat?” A kérdés jó, Ön gondolkozik! Most csak két területét említem meg annak, miért fontos néha kiüríteni tudatunkat: • Ha a gondolatok csapongó tengerén száguld agya, vagy koncentráció következtében elfárad, a fizikai szintű cselekvéshez hasonlóan néha pihenésre, munka nélküli állapotra van szüksége. • Ha olyan esemény foglalkoztatja, amely normális életvitelétől eltér, egyfajta terhelésként éli meg. Stimulálja Önt pozitív vagy negatív irányban, s mindkettő lehet fárasztó, elcsigázó hatású. Az ilyen esetekben ki kellene tudni kapcsolni a szinte természetes módon érkező rossz, kellemetlen gondolatokat, üressé kellene tenni agyunkat. Ennek a technikáját Keleten több ezer éve gyakorolják, valójában azonban nem idegen a mi kultúrkörünktől sem. A meditatív állapot megteremtésére mindenkinek lehetősége van, hosszabb-rövidebb idő alatt meg lehet tanulni, el lehet sajátítani technikáját. Az, hogy ez a folyamat mennyi ideig tart, kultúránként és elérendő célonként változik. A könyvben a meditáció olyan személyiségfejlesztő útját járjuk végig, amely viszonylag rövid idő alatt eredményre vezet.