A ​századforduló és az azt követő négy évtized „szemtanúja”, a történelem és a magyar irodalomtörténet legendás résztvevője – ez volt Fenyő Miksa, a jogász-politikus, író, irodalmár és kritikus, a GYOSZ titkára és a Nyugat egyik alapítója. Ennyit minden érdeklődő megtudhat róla a különböző lexikonokból, és egy kicsit többet, ha hazai kiadású visszaemlékezéseit (Az elsodort ország, 863123; Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről, 750899) is kézbe veszi. Fenyő Miksa írói életművének teljes értékét mindezek azonban csak hiányosan közvetíthetik. Átfogó képet róla önéletrajza, illetve Odysseia-könyvének közreadása nyújthat, így az Önéletrajzom meg- jelenése közelebb visz egy meglepő, történésekben igazán gazdag, hosszú életpálya megismeréséhez. ; Fenyő Miksa 86 éves korában kezdte el életrajza írását azzal a céllal, hogy élete „körülményeiről” ne az irodalom tudósai képzelegjenek a maguk indíttatása és képessége szerint, hanem a saját emlékezete és fantáziája segítségével adhasson számot igazán szép éveiről. A visszaemlékezések sorozatban jelentek meg 1964-68 között a müncheni Új Látóhatár hasábjain, azután más nyugati magyar lapokban; a kötet a teljes művet foglalja egységbe Bodri Ferenc értő közreműködésével. Tíz fejezete elsősorban a gyermek- és ifjúkor emlékeire koncentrál, és 1918-ig – Fenyő Miksa „24 órás miniszterségéig” a Hadik-kormányban – követi-közvetíti az életutat. Az író az „ifjúság likvidálását” tűzte ki alkotói penzumként, így az első fejezetek az 1877–1908 közötti időszak magántörténetét dokumentálják, ám az utolsó részek még további tíz esztendő eseményeit és hatásait (Ady, a Nyugat, Osvát és Ignotus, Babits és a többi kortárs, illetve az első világháború) is összefoglalják, „Még egy fejezetre kérek szíves engedélyt.” – zárul a tizedik rész, de az ígért zárófejezet kézirata már nem érkezett meg a szerkesztőségbe. A hiányzó fejezet talán a két forradalom budapesti eseményeit mondja el, valószínűleg további életrajzi adatokkal. ; A közvetlen hangú visszaemlékezést három, később előkerült írás egészíti ki a Függelékben, amelyek részben pótolják a hiányzó fejezetet, így továbbra is ösztönzik a Fenyő-hagyaték tüzetes feltárását. Az Önéletrajzom nemcsak a magyar, de az európai kultúrára is kitekintést ad, miközben közelebb hozza a közelmúlt történelmét; a históriát olyan forrással gazdagítja, amely dokumentumértéke mellett – Fenyő színes és gazdag stílusából adódóan – élvezetes olvasmányt is jelent minden érdeklődőnek.