Zsirai Miklós (szerk.) : Nyelvtudományi Közlemények - Ötvenedik kötet - Budenz József születésének századik évfordulójára

L. kötet. 1-3. füzet.

Néhány helyen ceruzás aláhúzással és jegyzetekkel.

Budenz József (1836-1892) német származású nyelvész. A göttingai egyetemen a vele együtt tanuló magyar diáktársa keltette fel benne az érdeklődést a magyar nyelv iránt. 1858-ban Hunfalvy Pál meghívására Magyarországra jött, s az ő támogatásával kapott Székesfehérvárott gimnáziumi tanári állást. 1861-től az MTA alkönyvtárnoka. 1868-ban az altaji összehasonlító nyelvészet magántanára, majd 1872-től haláláig nyilvános rendes tanára lett.

Az „ugor–török háború”-ban Vámbéryval szemben sikeresen érvelt a magyar nyelv finnugor eredete mellett. A Reguly-hagyaték Hunfalvyval közösen történő feldolgozása során behatóan tanulmányozta a kisebb finnugor nyelveket. E tevékenységének terméke a magyar–finn szóegyeztetéseket tartalmazó munkája.
Fő tudományos céljának egyrészt a finnugor nyelvek egymáshoz való viszonyának tisztázását, másrészt más nyelvcsaládokhoz fűződő feltételezett távolabbi kapcsolatainak feltérképezését tartotta. Abból az alaptételből kiindulva, hogy a nyelvek rokonságának bizonyítékai között döntő szerepet játszanak az ún. alaktani elemek, az ugor alaktan kimunkálásához fogott. Az alaktan körében végzett tanulmányaival módszertanilag is megelőzte a 19. századi indoeurópai nyelvtudományt.
Iskolateremtő erejét kiváló tanítványok sora jelzi. Ő emelte nemzetközi színvonalra és kapcsolta be az európai nyelvtudomány vérkeringésébe a magyar finnugrisztikát.