Könyvtári példány volt, ennek megfelelő bélyegzésekkel, matricával, jelzetekkel, füllel és nejlonbevonattal.


2. javított, átdolgozott kiadás.

Utószó: Halász János.

Francis Bacon angol filozófus, államférfi és jogtudós a 16-17. század fordulóján élt és alkotott. A hazai köztudatban elsősorban esszéivel van jelen. Az Új Atlantisz – utópia, mely hű tükre Bacon filozófiájának. Az elbeszélő társaival együtt egy ismeretlen szigeten köt ki. E sziget lakói elzártan élnek a külvilágtól: nem engednek be senkit, ők viszont mindenről értesülnek, ami körülöttük történik, megbízottaik bejárják a világot, s minden technikai újdonságról tudomást szereznek. A sziget lakói életüket a természet megismerésének szentelik, s erkölcseik is felette állnak a környező világnak. A sziget elzártságával Bacon mintegy a helyes megismerést akadályozó idolumoktól való mentességet illusztrálta, másrészt azt szerette volna igazolni, hogy a természet megismerése az ember szellemi és erkölcsi tökélesedéséhez is elvezet. Bacon az újkori filozófia történetében elsőként vetette fel a módszer kérdését: vizsgálódását nem a spekuláció vezeti, hanem az empirikus elv. Tervezett főműve csak töredékesen maradt ránk, ez a szintén a kötetben szereplő Novum Organum. Bacon a filozófiát természettudományos alapokra kívánta helyezni. Szerinte megbízható eredményekhez csak a tényekre támaszkodó természetmagyarázat, tehát az indukció vezethet. Ezt a módszert a legkönnyebben a természettudomány valósítja meg, s ezt a módszert kell követnie a bölcselet más ágainak is.