Nicolas Schöffer 1912-1992 - Retrospektív / Retrospective

Magyar és angol nyelvű katalógus
Szerkesztő: Rockenbauer Zoltán

Először és utoljára látható hazánkban egyben az a rendkívüli gyűjtemény, amelyet a kinetikus szobrairól ismertté vált Nicolas Schöffer egykori műtermében tárolt munkáiból rendez a Műcsarnok, a művész özvegye közreműködésével. A magyar származású, de főként Franciaországban alkotó Nicolas Schöffer egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztó munkáiból október végén nyílik meg a kiállítás a Műcsarnokban, ahonnan 3 hónap után az anyag külföldre kerül. Az elmúlt évtized legmagasabb biztosítási értékű tárlata a Műcsarnok kiállításainak sorában az október 30-tól látható Schöffer, melynek célja az 1992-ben elhunyt, világhírű „kibernetikus” művész újrafelfedezése. Minderre jó alkalmat kínál az is, hogy az UNESCO 2015-öt a Fény Évének választotta. Jóllehet, 1980-ban megnyílt ugyan a Nicolas Schöffer Gyűjtemény Kalocsán, a művész szülővárosában, mégis, Schöffernek utoljára 1982-ben volt jelentős tárlata Magyarországon. Az új kiállítást döntően a művész egykori műtermében, az özvegye tulajdonában lévő kibernetikus szobrokra építjük, s a tárlat megvalósításában aktív szerepet vállal maga Eléonore Schöffer is. Az állami garanciával megvalósuló kiállítás ebben a valamikori műteremben tárolt hatalmas anyagból mutat be válogatást. A legnagyobb hangsúlyt a tárlaton a művészt ismertté tevő kibernetikus és kinetikus szobrai kapják, de emellett bepillantást nyújt az anyag a festőként induló Schöffer korai munkáiba, valamint a meg nem valósult építészeti, olykor város méretű terveiből fennmaradt vázlatokba is. Schöffer kibernetikus szobrai a maguk korában úttörőnek, esztétikai szempontból hipermodern téri alkotásoknak számítottak. A kibernetikus szobrászat újfajta látásmódot adott a városi tereknek, ahol az alkotások nem csupán megjelennek, hanem a környezetre, pl. az időjárásra, hangra, fényre más-más módon reagálnak. Mai érdekességüket éppen az azóta felgyorsult, digitális-technikai forradalommal való összevetésük adja. Ma ezek a művek egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztanak, azzal szembesítik korunk emberét, hogy milyennek láttuk közel fél évszázaddal ezelőtt a jövőt.