"- ​Hector Duval a nevem – mutatkozott be az új tornatanár –, hát a tiétek?
– A miénk nem – felelte Fabrice."

A kis Nicolas, emlékszünk rá, elmesélt már egyet-mást az iskolai meg az otthoni kalandokból, s arról, hogy az ember a legjobbat akarja, mégis minden a feje tetejére áll.
Hát még a nyári szünidőben! Akár a szüleivel nyaral az óceán partján, akár táborban az Azúr-parton, mindig belebotlik valamibe. Persze, mert a felnőttek olyan furcsán viselkednek, és mindjárt idegesek lesznek. Elég, ha a minigolfgolyó nekirepül egy autónak, vagy fönnakad az ember egy nagy fenyőfa ágán.
Miért nem érkezik meg a kirándulóhajó a Ködök szigetére? Az éjszakai hadijátékon miért éppen a szomszéd tanya gazdája érdemli a csokijutalmat? Mi mindent talál ki Monsieur Kukucska, hogy esős időben se unatkozzanak a gyerekek?
A kis Nicolas, a francia gyerekek kedvence – s reméljük, a magyar olvasóké is – lelkesen és ártatlan szemekkel meséli el nyári kalandjait, amelyek szinte egyáltalán nem nevetségesek.
Vagy mégis?