"Munkám alapvető céljaként azt tűztem magam elé, hogy a magyar maszkos dramatikus szokásokról és népi színjátékokról olyan áttekintést nyújtsak, amely egyúttal szintézist is jelent, összefoglalja a témával kapcsolatosan a magyar és európai néprajzban elért eredményeket" - írja a szerző Összegzésképpen munkájáról. A saját gyűjtőmunkája tapasztalatait és a szakirodalom anyagát felhasználva állította össze kötetét, mely fogalmi meghatározások, tematikus csoportosítások, elméleti megfontolások figyelembevételével szisztematikus rendbe foglalja a népi színjátszás különböző típusait a játékalkalmak, az alkalmazott eszközök, a kalendáriumi napok stb. alapján. ; A Műfaji és fogalmi kérdések tisztázása, valamint a Játéktípusok felsorolása után részletes leírás következik a technikai feladatokról: A népi színjátékok dramaturgiája. A színjátszás alkalmait három esemény köré csoportosítja a szerző: naptári napok, lakodalmak, munkaalkalmak. A játékokat tartalmi elemek szerint összegyűjtve kultikus, erotikus és halottas játékokról ír, ez utóbbinak további változatait is ismertetve. A jelene- teknél alkalmazott maszkok szerint megkülönböztet "fehér jelmezes-maszkos" (pl. Luca); orvos-varázsló maszkos; borbélymaszkos; zsidómaszkos; cigánymaszkos; törökmaszkos és vándor mestereket megjelenítő játékokat, végül a felhasznált bábok alapján embert helyettesítő (pl. szalmabábu) és állatokat alakító jeleneteket határoz meg. ; A népi jelenetek sok esetben improvizáción alapulnak, kevés példa van arra, hogy írásban rögzített formában fellelhetők lennének. A kötet végén a Példatár ilyen párbeszédes jeleneteket mutat be.