Első kiadás.

"Juhász Géza modern népi íróink legjavát mutatja be s rajtuk keresztül magát a népi mozgalmat. Igényesebb és művészibb előadó Jankovíchnál, de elfogultabb és harcosabb. Nyiltan kimondja, hogy a végcél: a Nyugat kényszerzubbonyában sínylődő „úri" gyarmat-kultúra helyett a népi hagyományból sarjadt, népi műveltségre épült népuralom.

Természetes, hogy az irodalomból elsősorban a külsőleg is érzékelhető tettet; az írók életét, magatartásukat s emberi küzdelmeiket látja meg, műveikben pedig a reális tartalmat. De ezekből az elemekből azután színes arcképeket, drámaian mozgalmas helyzetrajzot tud szerkeszteni. Juhász Gézát hatalmas lelkesedés fűti — ez ad tollának szárnyakat, de ez ragadja őt túlzásokra is, Nála minden csupa fény, csupa ragyogás: a népi író már életében megdicsőülten emelkedik a magyar Parnasszusra; árnyéknak, kritikának alig van nyoma, legfeljebb egy-egy tanító megjegyzés utal a népi írót is fenyegető erkölcsitársadalmi veszélyekre. Juhász Géza nem hamisít, nem torzít, csak eszményít, de a „pars pro totó" néven ismert műfogás állandó használata költészetté párolja az ismertetésnek szánt tanulmányt. (Irodalomtörténeti Közlemények 1943. 53. évf.)

Modern, márványozott, papír kötésben, a kiadói papírboríték a könyvtestbe kötve.

további képek