A konceptuális művészet jelentősége abban áll, hogy hozzájárult a modern művészeti paradigma lebontásához. A modernizmus egyik beteljesítőjeként jelent meg, ám intézmény-kritikájával és politikai tartalmánál fogva a kortárs művészet felé mutatott. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az, ami ma már evidenciának tűnik, a hatvanas évek végén, hetvenes évek kezdetén nem volt látható; az tudniillik, hogy a formalizmussal szembeforduló, a tartalmi kérdéseknek utat nyitó konceptuális művészet is a posztmodern kezdetét jelenti. Ugyanazzal az explicit intellektualizmussal látszik beteljesíteni a modern művészetet (akár a dematerializációra, akár az introverzióra gondolunk), mint amivel a kritikai hangot előhívta. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a kortárs művészet sokat köszönhet a konceptuális művészetnek, hanem arról is, hogy annak újabb változata napjainkban is kortárs, élő jelenség.

Dolgozatomban a rendszerváltás utáni Magyarország konceptuális művészetét kívánom bemutatni. Ennek elengedhetetlen feltétele a konceptuális művészet rövid áttekintése és történetének felvázolása. A 90-es években megjelenő konceptuális művészet lényeges hasonlóságai mellett sok fontos vonásban eltér 60-as, 70-es évekbeli elődjétől. Azonosságaik és különbségeik ismertetetése mellett úgy gondolom, célszerű terminológiai megkülönböztetésük is, ezért használom az új konceptuális művészet megnevezésére a neokonceptuális kifejezést.