Hasonmás kiadás (Pest, 1858. Ráth Mór,).

Bocsári Mocsáry Lajos (1826-1916), magyar közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja.

Mocsáry nemzetiségpolitikai művei sorát az 1858-ban közzétett Nemzetiség nyitotta meg, amely Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című művére válaszul született.
A mű II–V. fejezetei Eötvös művével foglalkoznak, a VI–IX. a szlávkérdést, a szlávok jövőjét, Oroszország és a pánszlávizmus viszonyát elemzik. Eötvös felfogását a szabadságról és az egyenlőségről Mocsáry maradéktalanul osztotta, ahogy azzal is egyetértett, hogy „az önkormányzás korunk bajai egyedüli orvossága”. A nemzetről, nemzetiségről alkotott véleményük azonban eltért egymástól. Mocsáry szerint Eötvös gúnyosan, szeretetlenül szól e kérdésről, s bár „mint ember, mint hazafi az első sorban áll, úgy látszik a’ nemzetiség iránt nincs érzéke.” Míg Eötvös szerint a nemzeti öntudat egyet jelent a más népek feletti uralom vágyával, Mocsáry álláspontja az, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz: utóbbi csakis dinasztikus érdekeket szolgál.

"Kezdetben ott állott az 1867 után feltámadt függetlenségi mozgalom megindítói között. Ám saját pártja, a függetlenségi párt is hamar elfordult tőle, egyik legkiválóbb elméjétől s e ritka világosságú lelkiismeretnek szörnyű egyedüllétben és keserűségben kellett kilobbannia. Nevét alig említették, működését nem dicsérték a különféle vármegyei és nemesi monográfiák a közélet jelesei között. A politikában kellemetlen emléket hagyott maga után. Ha felszólalt a magyar képviselőházban, a sorok kiürültek körülötte s elhagyták barátai, saját pártja is viharozva zavarta szavát. Hogyne, hiszen munkássága, közéleti pályája, minden törekvése oly kérdéssel foglalkozott, mely szerfölött kényes természetű volt a 67-es Magyarországon: Mocsáry Lajosnak azért jutott ez a magány, ez a példátlan osztracizmus, mert a köztudat követelményeivel szemben egészen más módszereket keresett a nemzetiségi kérdés területén." - Gogolák Lajos (1943).