Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényezők

"néhány ​évvel – vagy évtizeddel? – ezelőtt érdekes beszélgetésem volt egy fiatal és rendkívül művelt belga professzorral, aki mint neves fonetikus vendége volt egyetemünk ama tanszékcsoportjának, ahová akkoriban a véletlen szeszélye folytán a magyar filológia is tartozott. Szó szót követvén, az előadása után kiderült, hogy a hallgatóságban magyar filológusok, sőt magyarok is képviselve vannak, mire a vendég felélénkült s azt javasolta nekem, üljünk össze még egy külön beszélgetésre, mert őt rendkívül foglalkoztatják és érdeklik a nemzetiségi problémák, és szeretne tájékozódni a magyar-szlovák viszony jelenlegi (azazhát akkori) állásáról.
Tájékoztattam is tőlem telhetően, s utána megkértem, ő viszont okítson ki engem a belgiumi állapotokról. A professzor úr történetesen flamand volt, s kérdésem így hangzott: »Tegyük fel, hogy valamely olimpián egy belga, mellesleg: vallon sportoló aranyérmet szerez. Kúszik felfelé az árbocon a belga lobogó, szól a belga himnusz, vajon minden belga polgárnak dagad-e a melle a büszkeségtől?« A professzor úr tétovázás nélkül válaszolt: »Ugyan, kérem, csak nem képzeli, hogy egy vallon aranyérmet szerezhetne Belgiumnak?«"